Az ember életének egyik legnagyobb és legfontosabb pillanata, amikor rátalál az igazi párra. Az a másodperc, amikor először egymás szemébe néznek, vagy egymásba botlanak, azt hiszem életük végéig elkíséri őket. Én legalábbis így vagyok vele, és ahogy látom a férjem is. Most már ugyanis a férjem. És hihetetlen boldog vagyok, mert sosem gondoltam volna, hogy fogok magam mellé találni egy ennyire figyelmes és hozzám illő, érzékeny, mégis férfias és kellőképp magabiztos, jóképű fazont, aki minden rigolyámat és dilimet el tudja viselni, sőt leginkább azt látom, hogy ezzel együtt szeret engem és nem is kicsit. Ez még nekem is igen meglepő, pedig én mindig hittem a tündérmesékben, legalább is a barátaim mindig ezzel cukkoltak engem.
Azon a napon, amikor a Balaton partján egymásba botlottunk minkettőnk élete gyökeresen megváltozott. És az volt az egészben a szép, hogy ezt mindketten, már közel két óra beszélgetés után tudni véltük. Még nem voltunk benne biztosak természetesen, hogy révbe értünk, mert mind a ketten többször megégettük már magunkat, túl voltunk több csalódáson, de bizony éreztük, hogy ez más, mint a többi találkozás, és a többi ember volt.
Ma már közel két éve férj és feleség vagyunk, és egy közös gyönyörű házban élünk, aminek az egyik legszebb és legkiemelkedőbb pontján a találkozásunk örömére most került ki egy Balaton vászonkép, amit együtt választottunk ki a szalaibalazs.hu oldalról. Gyönyörű a kép, és direkt együtt választottuk, mert nem szerettük volna, hogy egy ajándék legyen, azt akartuk, hogy ez is egy közös döntés legyen, mint a kapcsolatunk maga, és a házasságunk.